Panaszkódós dicsekvős vagy fordítva

Tökre örülök, hogy emberek időnként találkozóra hívnak. Sokszor egy lényegében tíz perces beszélgetés miatt is. Ami így személyes, emberi keretet kap és azokat én is szeretem.

Viszont időben tíz perc telefon helyett lesz belőle egy-két óra. Amihez hozzáadódik az utazás ideje. Ami nekem kiesés. Ezért ha mostanában (értsd egy-két éve) valaki azt kérdezi tőlem: "Nem tudnák összefutni a héten valahol, hogy ezt megbeszéljük, elmondhassam neked?", akkor összerándul a gyomrom.

Ugyanis évek óta befejezetlen feladatokat tolok magam előtt és már nem azt veszem észre egy ilyen kérdésnél, hogy másik személyes kapcsolatot szeretne, hanem azt, hogy már megint valakinek nemet kell mondanom. Vagy az illetőek, vagy valaki másnak, vagy saját magamnak, de valakinek szar lesz.

Nagyi telitalálata

Mókás emailből mutattam meg nagyinak egy-két képet. Az egyik kép ez:

Felolvastam neki a feliratot. Mire ő: "És ki hallgatja meg?"

Érted haragszom

Valaki nyomja az ajtócsengőt. Háromszor, hosszan, erőszakosan. Megyek, nyitom. Az egyik szomszéd. Kérdem tőle, baj van? Azt mondja, ő akarta kérdezni, mert tömve van a postaládám, minden rendben van? Mert a ládát üríteni kell, teszi hozzá és szemrehányóan néz.

Bár az éppen letolt pengős malacnak éreztem magam, és már indultak holmi önvédelmi reflexeim, ő valójában az aggódását fejezte ki. :) Örülök.

Tiltakozás a dihidrogén-monoxid ellen!

Egy ismerős kémia tanárnő kacarászott ezen, megosztotta. Én is.

Figyelni, hallgatni, érezni

Szeretem Kornis Mihályt hallgatni. Olvasni semmit nem olvastam még tőle. De szeretem, ahogy beszél. Időnként egyenesen a szívemből.

Gondolatocska

Érdeklődéssel olvastam ezt a cikket, de önmagában mégsem ajánlanám. Viszont az arcok miatt mégis. :)

Félreértés ne essék! Egy pillanatig nem azért, hogy bántsam őket.

Hanem mert felmerült bennem kérdés, hogy amikor valaki képes "valami mást" kitalálni és létrehozni, amikor olyan egyéniség, hogy képes újítani és azt sikerre vinni, akkor ez a különlegesség jó eséllyel megjelenik az illető fizimiskájában is?

Antiszoc

A számítógépes rendszer felhasználók nélkül, az iskola gyerekek nélkül működik igazán jól.

Még vasárnap estére datálva

Sprint együttes - Postakocsi

Mai hírek kapcsán jutott eszembe

Blogadó mikor lesz?

Elmúlt egy év

Pár napja eszembe jutott hallgatgatni:

Fonográf - Elmúlt egy év

Újra egy egy kis Bornai

Itt olvasható.

Gyakorlat

Hétfőn hallgattam a rádióban a katolikus misét. Pont a fürdőszoba felé jártam a lakásban, amikor jött az a rész, hogy "Legyen békesség köztünk mindenkor!"

Belenéztem a tükörbe és úgy mondtam.

Tetszik...

...ez az írás.

Pálgium kapcsán újra és újra...

Kimondatott, hogy a király meztelen, avagy közérthetőbben: a köztársasági elnök morálisan megbukott.

Nem tehetne mást, mint hogy lemond.

Ehelyett elindul a Fidesz-henger, hogy a köztársasági elnök sérthetetlen: ott marad, ha az egész ország beledöglik is. Aki kritikát fogalmaz meg, annak kell mennie. Ezért hallgatott pénteken a teljes Fidesz és KDNP frakció. Ma pedig lemond a Semmelweis egyetem rektora.
Az már csak vicces érdekesség, hogy a KDNP budapesti elnöke talán túlbuzgón(?) beszólt csütörtökön, hogy mindenki húzza be fülét-farkát, aki a Schmitt-ügyet leplezni akarta. Erre már határolódik is elfele tőle a KDNP.

Annyi minden lement az ország torkán az elmúlt két évben. De egyik igazsággá sikált alternatív valóságról sem virított ennyire egyértelműen, hogy hazugság. Pedig a nyugdíjak megmentése vagy éppen a Nemzeti Együttműködés se volt semmi.

Tényleg meg lehet velünk csinálni, velünk: egyes emberekkel, családokkal, társadalmi csoportokkal, néppel, országgal, köztársasággal, hogy ezt is elfogadjuk? Tényleg el lehet nyomni, sőt nem hagyni felébredni azokat a hangokat, amelyek minden józan ember szívéből szólnak: "EZT MÁR NE!"

Kitérnék a hitemből.

Nagyon félek, hogy ki kell térnem a hitemből. Tök önző vagyok, mert valójában attól félek, hogy valami eltörik bennem, ha Schmitt Pál a helyén maradhat. Félek, hogy akkor valami megkeseredik a lelkemben.

Folyamatosan a Gyurcsány-beszéddel vonok párhuzamot magamban. Akkor azt gondoltam, maradjon. Azzal együtt, hogy egy "normális" országban mennie kellett volna. Nem tudom, hogy végül mi történt volna, ha akkor lemond, se azt, hogy jobb lett volna-e. De így utólag felismerni vélem, hogy a pozícióban maradása be nem gyógyuló morális sebet ejtett sokak lelkén. Másképp: léket ütött a csónakon, amelyben mind ülünk - még akkor mind is benne ülünk, hiszen itt élünk, ha ezt nem akarjuk beismerni.

Schmitt Pál bukásának állami szintű eltagadása ebbe a be nem gyógyult, ki nem beszélt, fel nem oldott sebbe döf kést. Ráadásul a kés markolatát azok fogják, akik erkölcsről és nemzeti egységről beszélnek.
Másképp: a lék tágul. Az évek óta mélyülő morális válság jeges vize nem válogat, mindannyiunkat meg fog fullasztani.

És igen, béna képzavarba keveredtem a végére, de nem javítom. A lényeg, hogy nagyon félek, hogy meg fogjuk szívni. Nem most, nem holnap, hanem egy-öt-húsz év múlva. Benne lesz a mozdulatainkban, az egymással való viszonyainkban, a társadalmi intézményekhez való viszonyainkban, abban, amit megengedünk magunkat egymással szemben.

Minden terápia, legyen szó testi betegségről vagy lelki nyavalyáról, mindig azzal kezdődik, hogy nézz szembe azzal, ami van. Ne tagadd tovább a helyzeted!

Pálgium kapcsán

Szerintem nem az a kérdés, hogy a Testnevelési Egyetem felelős-e azért, hogy a Schmitt Pál érdemtelenül szerzett doktori címet.

Merthogy elsősorban Schmitt Pál a felelős azért, hogy érdemtelenül szerzett doktori címet.
Minden más - önmagában szintén fontos, de másodlagos - következmény.

Látom, tudom, itt élek, értem, hogy nem érdemes csodálkozni. De azért mégis nyüszítek a lelkem mélyén, mert nem tudom elfogadni, hogy ez a kérdés (ki más a felelős, mint aki elkövette?) felmerülhet.

Nem Schmitt Pál miatt. Saját magunk, saját világunk és jövőnk miatt.

Ha nem mondjuk ki valamiről, hogy az valami, hanem körbeírjuk, relativizáljuk, hitbéli kérdéssé tesszük, fekete-fehér szélsőségekig rángatjuk, egymással szembeni harcaink eszközeivé silányítjuk, akkor nem tudunk építeni rá, se egymással együttműködni.

Nem működhet a társadalom, se semmilyen emberi kapcsolat, ha a megegyezés igénye és reménye nélkül, helyette a másik fél ellehetetlenítését, kizárását célul tűzve azon vitatkozunk, hogy az alma alma-e, vagy az asztal asztal-e.

Keserédes

Gyógyítottam egy gépet. Csak picit, nem volt nagy meló. Nem kértem volna érte semmit, de a tulaj mindenképpen adni akadt valamit.  Ezért azt válaszoltam, hogy szeretem a Mars, Twix, Bounty és hasonló szörnyen egészségtelen csokikat.

Most kaptam egy doboz pralinét - amelynek február elején lejárt a szavatossága.

Örüljek vagy ne? :)

Megírták helyettem

Schmitt Pál plágium ügye kapcsán készültem kibukni itt a blogon. De nem köztársasági elnökről, még csak nem is kisdoktoriról, hanem arról értekeztem volna hosszan, hogy a magyarországi politikai egy alternatív világban zajlik. A valóság pedig le van szarva.

De szerencsére megírta helyettem az Index.hu.

Idézek is belőle, méghozzá a legutolsó bekezdést:

"Persze az is a magyar demokrácia gyengeségét jellemzi, hogy egyetlen magyarországi egyetem sem mer arra a kérdésre válaszolni, hogy ők mit tennének egy saját diákjukkal, ha olyan jelentés készülne doktorijáról, mint amilyet most Schmitt kapott. Nem véletlen, hogy nyilvánvaló megállapításait a Tényfeltáró Bizottság nem merte egy világos mondattal összefoglalni.

Magyarországon a logika nem számít. Hitvallások és félelmek határozzák meg a szereplők mondandóit. Nem véletlenül lettünk éllovasból sereghajtók."

Amit szeretnék

A monitor előtt ülve vártam, hogy a feladat lefusson.

Előre dőltem éppen a széken, a jobb kezemmel a bal térdemen ütöttem a rádióból szóló zene ritmusát. Aztán jobbra fordítottam fejem és megláttam a térdem és a kezem a mellette lévő szekrény tükröződő felületén.

Azonnal zavarba jöttem, mert a tükörképen a kezem nem úgy mozgott, ahogy az agyam elvárta volna. Egy rövid, de éles pillanatig kétség töltött el, hogy akkor maradok a ritmusban, ha úgy mozgatom a kezem, ahogy eddig, vagy akkor ha a tükörképben látott kezem mozgásán változtatok.

Azután rájöttem, hogy a kettő egylényegű, bár a tükröződés már következmény.

Felismerni véltem még, hogy rengetegszer foglalkozom szándékaim következményeivel, számtalan alkalommal próbálok önmagamra visszaható következtetést levonni a világban megjelenő tükörképeim alapján. Tulajdonképpen a saját következményeimre reflektálok, a tükröződéseimmel vagyok viszonyban, s nem saját magammal.
Nem saját szándékaimra figyelek, nem a saját ritmusomra.
Nem arra, amit szeretnék.

Jó dolog

Úgy érkezni haza, hogy a kedvesem főztje lesz a vacsorám - jó dolog.

"Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember."

Állítólag Szepes Mária idézet. Azt sem értem pontosan, hogy mit jelent. Miközben mélyen érint. Belül. Vékony, erős, de nem pengeéles fénysugárral mutat egy pontra bennem.

És közben eszembe juttat egy másik idézetet, ami egykor nagyon erősen égetett.

Úgy képzelem

Úgy képzelem, hogy az életben a mindenféle emberi kapcsolatok nem elsősorban azért vannak, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat bennük. Nem is elsősorban azért, hogy a lelkünkben sokszor sajgón hiányzó örömöt, biztonságot és szeretetet általuk és bennük éljük meg.
Nem is azért, hogy biztos ösvényt jelentsenek egy boldog beérkezés felé, ahonnan már nem kell továbbmenni.

Úgy képzelem, hogy a kapcsolatok leginkább azért vannak, hogy az általuk mutatott tükörben felismerhessük miképpen korlátozzuk önmagunkat. Tudatosíthassuk, hogy miért nem vagyunk szabadok itt és most.

Emberek ereje

Itt találtam az alábbi képet és annyira megtetszett, hogy jól átemeltem.

( http://m.blog.hu/vi/vilagnezet/image/emberek%20ereje.jpg )

Emailben kaptam

Lány:   Milyenek az új képeim?
Fiú:     Szarok...
Lány:   Jó, de ha végeztél, mondd el!

Felismerlek magamban

Úgy gondolom régóta, hogy egyetlen atomból is ellátni Istenig. Mert a kettő ugyanaz. Bárhonnan ellátni Istenig, ha rájössz, hogy amit nézel és aki néz, valójában azonos.

Mégsem jutott eszembe, hogy a szemedbe nézve keressem. Talán csak nem jutott eszembe. Talán zárt voltam. De leginkább féltem a fájdalomtól, a félelmet magamban sem tudatosítva, hogy mégsem találom meg... és amikor már nem kerestem, egyszer csak észrevettem.

Te néztél vissza rám, mögüled pedig a kimondhatatlanul több, s a kimondhatatlanul többről biztosan tudtam, hogy a részei vagyunk. Te is, én is, minden létező. Nem is részei, mint apró csillagpontjai a végtelen égboltnak, hanem az egész. Az egésszel azonos, a teljessel azonos.

Nem vagyunk külön.

Ma ez jutott eszembe

...mert csak úgy... és mert nem tudom elunni a billentyű és a gitár közös játékát.

Edda Művek - Minden sarkon álltam már

Napok vége

Nem érek a napok végére.

Lehet, hogy nem kéne akarnom a végükre érni?

Most aztán jól rábeszélt!

Minap kértem árajánlatot egy vírusvédelmi megoldásokat forgalmazó cégtől egy bizony termékre. A szűkszavú és egyben informatív válaszon túl még egy mondat állt a levélben:

"Talán érdemes megfontolni, hogy izébizé-t vegyenek most, sokkal nagyobb biztonságot nyújt. Főleg ha notebook-okon amiket hurcibálnak."

Dal

Nem aktuális szerencsére, de ma ez jutott eszembe. Tájékoztatásul közlöm, hogy nagyon szeretem a kb. 3:10-től induló gitárszólót...

Prognózis - Ne zavarjon senki!

Körkérdés

Ha valaki munkaügyben kapcsolatba lép veled, és két érdemi email váltás után ismerősnek jelöl a Facebookon, akkor az neked rendben van?

Ha igen, miért igen?

Ha nem, miért nem?

Nagyi olvasta valamelyik mostani újságban

95 éves néni mondta: "Gyermekeim, sok mindent lehet, de csak a jót szabad!"

Kattints a képre!

Esztergom-Budapest

Azt véltem és vélem látni, hogy a 2010-es önkormányzati választások óta, amikor Esztergomban a független jelölt nyert a Fidesz embere ellen, a helyi Fidesz frakció mindent megtesz azért, hogy a függetlenként indult polgármestert elmozdítsák. Akár annak árán, hogy semmilyen döntésben nem vesznek részt, vagy éppen mindent megvétóznak, és még az sem számít, hogy a város működése lehetetlenné válik. Egy ideig nem volt közvilágítás és helyi tömegközlekedés sem...

Budapesten mintha hasonló helyzet lenne kialakulóban: nem számít a város, a BKV-nak nem adjuk oda a pénzt, ami a korábbi megállapodások alapján járna neki. Amikor pedig félig idióta és totálisan vérlázító ötletek merülnek fel, hogy miként szerezhetne a főváros saját jövedelmet, akkor zajlik a Rogán-Tarlós nyilatkozatháború arról, hogy hülye ötleteknek ki a felelőse. A pénz vagy bármilyen érdemi megoldás még mindig sehol...

Életrajz

A mai - számomra különleges - napon ez a dal jutott eszembe:

Bornai Tibor - Életrajz

Mercy street

Miért?

Pár hete eszembe jutott, hogy megosztom, hiszen az alapkérdésemről vagyon szó kérem! :)

Ma pedig - bár egy súlyosabb dal - mégis egy szavakkal nem leírható élményhez kötöm.

Annie Lennox - Why?

Kontraszt

Kaptam egy tonna szaloncukrot,  hogy fogyasszam jól el. Nem, nem volt romlott. Sőt finom. Hazafele menet megkínáltam az emeleten dolgozó takarítónőt is, meg a földszinti "harcost" is. Utóbbit rendre húzom azzal, hogy már korábban szerettem volna hazamenni, de azért maradtam mégis, mert vártam, hogy végezzen a folyosóval, hiszen imádom összejárkálni a friss felmosást és tudom, hogy ő is boldog tőle. Szóval elvagyunk és beszélgetünk is. Mindig többet mesél az magáról a családjáról.

De ez a bevezető talán nem is fontos, csak fecsegek. Az ok, amiért ez a bejegyzés születik, egy pillanat megörökítése. A hölgy egy kisrádiót szokott hallgatni munka közben, jól bezengi a folyosórészt és megadja a munka ritmusát. A Juventus szokott szólni nála, ahogy ma is. Eléggé belemerültünk és éppen a szülei betegségét mesélte: rák, amputálás, idegösszeomlás, aztán a férje kálváriáját, miközben arra figyeltem fel, hogy ez a dal szól a rádióból:

Rapülők - Holiday rap

Félek és haladok

Félek elindulni az álmaim után. Félek megfogalmazni őket. Önmagamnak felvállalni. Szavakba önteni. Megrajzolni. Elképzelni. Tenni értük. Kockázatot vállalni.

Félek szabad lenni.

Közben mégis történik. Haladok, úton vagyok. Apránként, napról-napra változom. Arra és úgy, ahogy belül vágyom. Csak az idővel veszem észre.

Nem nagyszerű, nem látványos, máshoz nem is mérhető. Az számít, ahogy magamat elfogadom.

Félek és haladok: szabadulok.

De ha idejössz, vigyázz itt mindent lehet...

Figyelem a világot. A közéletet... a körülöttem élők sorsát... magamat... Ma éppen ez szól:

Bornai Tibor - Bál

Fiala ma reggel

A hétvégi demonstrációkról, azok értelmezéséről volt szó. Próbálom pontosan idézni.

"Én nem tudom, önök hogy vannak vele....ebben az országban ahány ügy, annyi videobíró..."

Emailben kaptam

Idegenvezetés: "...és ha a hölgyek egy pillanatra abbahagynák a csevegést, hallani lehetne a Niagara vízesés fülsiketítő robaját".